A három folyó – Tisza, Bodrog, Karcsa – határolta terület már a honfoglalás előtt is lakott volt, ezekről árulkodnak a feltárt temetők. A település később, a Tisza szabályozását követően, a XIX. század elején lett a magyarországi zsidók egyik lakhelye. A folyó szabályozásnak köszönhetően megszűntek az árvizek, megnövekedett a termőterület és az addig elzárt településre rendes utak vezettek. Így a falu lakossága gyorsan nőtt, ezzel együtt a zsidó közösség is.

Az 1851-ben megjelent Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára szerint ekkortájt 2019 lakosból 16 volt a zsidók száma. Nem sokkal későbbről az alábbi írásos emlék maradt fönn a helyi zsidókról:

„Az 1864-es tagosítási jegyzőkönyvet a 302 érintett gazda közül csak 21 tudta saját kezűleg aláírni. Ebből heten zsidók. A többi két kereszttel hitelt (hitelesített – a szerk.).” E forrás igazolja, hogy a településen élő zsidók földműveléssel is foglalkoztak és nem volt mindenki kereskedő közülük. Ugyanakkor arra is lehet belőle következtetni, hogy a zsidók körében nagyobb számban voltak írástudók, mint a nem zsidók körében. Ebben szerepe lehet a zsidó vallási hagyománynak, oktatásnak is, amelynek központi eleme Mózes Öt könyvének értelmezése.

A XIX. század folyamán közösség létszáma megnövekedett, és 1920-ra elkészült a cigándi zsinagóga is. 1938-ban Cigánd összlakossága 4881 fő volt, ebből 268 volt a zsidók száma.

A cigándi zsidó közösség életének, más vidéki településekhez hasonlóan, a holokauszt vetett véget. A településen 1944. április 16-án összegyűjtötték a zsidó családokat és három nappal később Sátoraljaújhelyre, a gettóba szállították őket. A vonatok – az ország számos településéhez hasonlóan – innen is Auschwitzba mentek, ahol a legtöbb embert azonnal meggyilkolták.

A cigándi zsidók legnagyobb része így a holokauszt áldozataként halt meg: 228 fő, akiknek e miatt nincs sírhelye a zsidó temetőben. A 82 túlélő már nem tudott vagy nem akart a településen maradni, és új otthont keresett magának a fővárosban vagy más magyar településeken, de volt, aki Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Izraelben próbálta folytatni életét.

Zsidó temető, Holokauszt emlékhely
(Cigánd Iskola utca)

A településen a lakosok szerint több izraelita temető is volt, de csak egy maradt belőle az iskola udvarában. A temető csak 1940-ig volt használatban, és ma kb. 60 síremléket őriz. A régebbi temető csak a helyiek emlékezetében él, mert a sírköveket a Tisza-gát építéséhez elhordták.

Hetven évvel a holokauszt után Cigánd önkormányzata – zsidó és más civil szervezetek részvételével – emlékművet állíttatott fel a temetőben, így őrizve meg a település zsidó lakosainak és mártírhaláluknak emlékét: 2015. június 9-én avatták fel Czigándi Varga Sándor szobrászművész alkotását, mely menóra-ábrázolással [1] állít emléket Cigánd zsidó közösségének.

[2] A menóra egy hétágú gyertyatartó, a zsidók ismert szimbóluma.

FOTÓK:

1., 2., 3.: A temető sírkövei http://www.izraelitatemetok.hu/index.php/cigand/ Letöltve: 2023.07.14.
4.: A holokauszt emlékmű https://bodrogkoz.com/emlekmuvet-avattak-cigandon/ Letöltve: 2023.07.14. 

FORRÁSOK:

TOVÁBBI FORRÁSOK: