ZSIDÓ EMLÉKEK ZEMPLÉNBEN
Sátoraljaújhely

A szlovák határ mellett elhelyezkedő településre – a térségre jellemzően – a XVIII. század elején érkeztek az első zsidók. A zsidókra kivetett adók összeírása során 1726-ban három, 1746-ban 12 családban 41 embert írtak össze. [1] Az újhelyiChevra Kadisa (Szentegylet) 1772-ben alakult. 770-1772 között, a következő összeírás során Újhelyen 25 családban 97 főt jegyeztek föl. 1811-ben már 76, 1821-ben már 139 családot jegyeztek fel.

A településen 1840-ben 1125 zsidót írtak össze, ami az akkori lakosság 17,8%-át tette ki. 1880-ra számuk közel háromszorosára nőtt: ekkor 3983 fő tartozott a zsidó hitközségek valamelyikéhez, (a lakosság 35,4%-a). 1920-ban 6445 zsidó élt Újhelyen (30,5%). 1941-ben számuk 4160-ra csökkent. A jiddis anyanyelvűek létszáma ekkor 53 fő (0,3%) volt. Ők galíciai menekültként kerülhettek ide, és a haszid közösséget tagjai lettek. [2]

AZ 1868-1869-es Kongresszus után a magyarországi zsidók három irányzatra szakadtak: orthodox, neológ és status quo ante. Az újhelyi zsidóság 1878-ig a szakadást elutasító status quo ante irányzathoz tartozott, ezt követően azonban itt is megindult az irányzatokra szakadás, bár egy kicsit más formában. 1878-ban a haszidok váltak ki a hitközségből, és önálló, ún. szefárd hitközséget alapítottak. [3] „A törzshitközségben viszont a hagyományos orthodox és a haladóbb gondolkodásúak között 1886-ig feszült maradt a hangulat, amikor az orthodoxok kiváltak. Ettől kezdve tehát három – orthodox, szefárd és status quo ante – hitközség működött Sátoraljaújhelyen. [4] A szakadás oka az volt, hogy 1886-ban a Chevra Kadisa új intézkedést vezetett be, melynek értelmében a halottat kocsin vitték ki a temetőbe. Ez szembement a régi gyakorlattal, mely szerint „gyalogmenetben, egy hordozón viszik az elhunytat.” [5]

A XIX. század folyamán lassan folyamatosan nőttek az integráció lehetőségei a település gazdasági fellendülésével nőtt a zsidó iparosok és az értelmiségi területen foglalkoztatott zsidók száma is. [6] A gyarapodás éveit azonban megszakította a trianoni békeszerződés, mely a település egy részét Szlovákiához csatolta, elvágva ezzel a fontos kereskedelmi útvonalat is, mely hozzájárult a város fejlődéséhez. A következő évtized gazdasági válsága, valamint az országban megjelenő antiszemita intézkedések Sátoraljaújhelyen is jelentős nehézségeket okoztak a zsidók számára. A kereskedelmi tevékenységet, a tulajdonjogot, majd a hétköznapi élettér leszűkítését korlátozó zsidótörvények és rendeletek az 1920-as évektől fokozatosan lehetetlenítették el a magyar zsidókat az ország egész területén.

„Az 1944. március 19-én Magyarországra bevonuló német csapatok március 22-én érkeztek meg Sátoraljaújhelyre. A magyar közigazgatás hamarosan megkezdte a gettósítás előkészítését. Zemplén vármegyét az I. hadműveleti zóna VIII. (kassai) csendőrkerületébe sorolták, és az orosz csapatok közeledtére hivatkozva, országosan az elsők között, április 15-én és 16-án kezdték meg a gettósítást.

Zemplén egyetlen gettóját Sátoraljaújhelyen jelölték ki, ahova 4 nap alatt 13-15 ezer embert zsúfoltak össze. A település legelhanyagoltabb részén felállított gettóban embertelen körülmények között élő zsidókat egy hónap elteltével szállították el az auschwitzi haláltáborba. A Vörös Hadsereg katonái 1944 novemberében érték el Sátoraljaújhelyt.

A vészkorszakot 550 zsidó élte túl. Az 1949. évi népszámláláskor már csak 358-an laktak a városban. Az elvándorlások hatására 1950-re 80 főre csökkent a számuk, ezzel a hitélet megszűnt a városban. A Sátoraljaújhelyt elhagyó zsidók főleg Izraelben és az USA-ban leltek új hazára.” [7]

_________________________
1 Gábor Anna, Mint folyó mentén a kertek
2 Cseh Viktor, Zsidó örökség. Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon (MAZSIKE, Budapest 2022)
3 Ibid.
4 Cseh Viktor, 69. o
5 Ibid.
6 https://zsidooroksegutja.hu/place/satoraljaujhely/ Letöltve: 2023. október 21.
7 Uo.