Az 1726-os összeírás 2 zsidó haszonbérlőt jelöl Tokajban. 1746-ban 9 zsidó családot írtak össze, 29 fővel. Mivel Tokaj királyi birtok volt, ezért kevés zsidó élt itt a XVIII. század folyamán. 1772-ben 6 család élt itt, akik a királyi pénztárba adóztak. 1811-ben még mindig nem szerepel a nagyobb zsidó közösséggel bíró települések között. A zsidók regálé jogok bérlői voltak, így a különböző uradalmi és városi haszonvételek (így pl. kocsma, mészárszék) bérbevételére vállalkozhattak. [1] A 18. század folyamán a görög kereskedők helyét vették át fokozatosan. [2]

Míg 1840-ben csak 189 zsidót jegyeztek Tokajon, ezzel a lakosság 4,6%-át téve ki, 1880-ra számuk ugrásszerűen megnőtt: ekkor 1161 zsidó lakosa volt Tokajnak, ezzel az összlakosság kb. egy negyedét (25,9%) tették ki. A többi környékbeli településhez hasonlóan a zsidó népesség száma a századforduló után csökkenni kezdett: 1920-ban már csak 930 főt jegyeztek (18,3%), 1941-ben pedig 816 zsidó élt Tokajon (13,8%). [3]

A település egy részének épületeit – általa a zsidóság intézményeit is – egy tűzvész pusztította el 1890. augusztus 25-én. A zsinagóga is a tűz áldozata lett. Már új telken avathatta fel a közösség 1896-ban az akkor már ezer fő befogadására alkalmas új zsinagógát.

Bencsik János néprajzkutató az alábbiakat írja: „A város lakosságának egyötöd részét kitevő zsidók Tokaj társadalmát nemcsak színesebbé, gazdagabbá tették, hanem tevékenységük révén kiszolgálták (s ezzel serkentették is) a városban – és vonzáskörzetében – ható polgári törekvéseket, mindenekelőtt a polgári ízlést.” [4]

A 19. század során a zsidók a tokaji társadalom szerves részévé váltak: a vagyonos zsidók tagjai voltak az „úri kaszinónak.” [5] Itt „[s]örözés és játék közben maguk is részt vettek a kérdések előkészítésében, illetve azok eldöntésében. Olykor egy-egy vállalkozás jelezte, hogy a tokaji zsidóság egyes tagjai vagyonosak és vállalkozó kedvűek. Így szerveződött az első tokaji konyakgyár, a gyufagyár s bizonyosan az ecetgyár is. A Tokajvidéki Hitelbank Rt. irányításánál is ott találhatjuk a zsidó pénzembereket (1899-ben Fuchs Mór az elnök).”

Tokajban zsidó elemi iskola (héder) és a zsidó vallás és hagyomány oktatásának középfokú intézménye (jesiva), rituális fürdő, hitközségi lakások, hitközségi iroda működött.A zsinagóga mellett egy kisebb hászidimaház is állt. A közösség első temetőjének sírjai 1750-től datálhatóak, az új temetőbe pedig 1871-től temetkeztek.

A tokaji zsidók is részt vettek az I. világháború harcaiban, melynek során 24-en haltak hősi halált. A zsidótörvények megjelenésével a térségben is egyre jobban kirekesztették őket. A település a II. világháború alatt munkaszolgálatos központ lett. 1944-ben a zsinagógában és környékén alakították ki a gettót, ahonnan az embereket a sátoraljaújhelyi gyűjtőtáborba, és onnan Auschwitzba deportálták. A közösségből csupán százötvenen tértek vissza a településre és próbálták újjászervezni a hitközség életét, de a magyar vidék többi kisebb településéhez hasonlóan, a legtöbben nagyobb városokba vagy külföldre költöztek.

2003-ban létrejött a Tokaj-Hegyaljai Zsidó Hagyományőrző Egyesület a településen és ún. „szórványként” működött, azaz olyan kis létszámú zsidó közösségként, ahol nincs meg a hitközség alapításához szükséges tíz zsidó férfi, a „minjen.”Az ortodox hitközség az egykori közösség múltját őrizve szervez alkalmi sábeszeket (a szombat jiddis elnevezése, a zsidók vallási ünnepe). A felújított zsinagóga napjainkban kulturális központként kapcsolódik a város életébe.

A tokaji zsinagóga és imaház
(Tokaj, Serház u. 55. és József Attila u. 9.)

A szájhagyomány szerint Tokaj első imaházát 1750-ben húsz család adományaiból építették fel. [6]  Arra vonatkozólag viszont már biztosabb információnk van, hogy 1816 és 1820 között a Városház köz 14. szám alatti telken önálló zsinagóga épült, a Schmoll Dávid által felajánlott telken.Egy helytörténész szerint a zsinagóga építését is a gazdag helyi zsidó Schmoll Dávid finanszírozta. [7]

Tokaj központi részét 1890. augusztus 25-én tűzvész pusztította el, így a zsinagógát és a körülötte álló rituális épületeket a közösség összefogásával újjá kellett építeni.Ebben olyan támogatók voltak a közösség segítségére, mint például Bischitz Johanna (1827-1898), a Pesti Izraelita Nőegylet egyik alapítója és elnöke. 1896-ra felépült az ezer fő befogadására alkalmas, női karzatos zsinagóga. A haszid imaházat is a szomszédságban alakították ki.

A holokausztot követően, a túlélők megtartották a hagyományos zsidó élet vallásos rítusait, de az 1960-as évektől már csak pár tagja maradt a közösségnek. A zsinagógát 1962-ben adta el a zsidó hitközség, mely ezt követően bútorraktárként funkcionált.Az 1980-as évek közepétől a helyi városvezetésnek voltak olyan törekvései, hogy valamilyen módon megmentse és új, méltó funkcióval ruházza fel az épületet. A felújítás végül 2005-ben indult Farkas Pál tervei alapján. Az eklektikus stílusú, mór hatásokat mutató, ma már konferencia- és kulturális központként működő hajdani zsinagógát 2006 augusztusában nyitották meg.A szomszédságában, a József Attila u. 9. szám alatt található Tokajma is működő imaháza.

FOTÓK:

1. Képeslap Tokajról a Zsinagóga fotójával 1902
2., 3.: A Tokaji zsinagóga ma Forrás: Juhász István, ZRVA, 2022

Régi zsidó temető és új zsidó temető
(Bodrogzug és Bodrogkeresztúru u. 8.)

A tokaji vár romjainak szomszédságában, Bodrogzugban található a régi tokaji zsidó temető, ahova hajdan csónakon, ma már kompon lehet eljutni. A temető az 1750-es évek óta volt a közösség temetkezési helye, melyben ma is megtalálhatók egykori tokaji rabbik sírsátrai (héberül ohel). Kb. 60-70 sír maradt meg a temetőben, ahol a még kiolvasható legrégebbi dátum 1825. A XIX. század végén a sírok számára a gyakori áradások miatt a közösség új területet keresett. 1871-ben az új temetőta Kopasz-hegy oldalán nyitották meg. Az elsők között temették ide a közösség rabbiját, Fonféder Simon Jehudát.

FOTÓK:

1., 2., 3., 4.: A régi zsidó temető. Forrás: Juhász István, ZRVA, 2022
5., 6., 7.: Az új zsidó temető. Forrás: Juhász István, ZRVA, 2022

FORRÁSOK:

TOVÁBBI FORRÁSOK: