Abaújszántó zsidó népessége és rövid történetük

Az első abaújszántói zsidó hitközség létrehozása herceg Bretzenheim Károly védelme alatt valósulhatott meg 1765-ben, de a legkorábbi emlék helyi zsidó jelenlétről a később Abaújszántóhoz kapcsolt Marcinfalváról származik, ahol Herskovitz Móse pálinkafőző haszonbérlő és családja élt. Herskovitz öt gyermeke mellé házitanítót (melamedet) is fogadott. [1]

1850 körül Abaújszántó 4467 fős lakosságának kb. egy negyede (1172 fő) volt zsidó. A zsidók szabad királyi városokba költözését lehetővé tévő 1840-es törvényrendelet után a helyi zsidó lakosság csökkent, de 1880-ban még 1093 főt számlált a helyi hitközség. [2] Az ezt követő időszakban a zsidó lakosság száma tovább csökkent a romló gazdasági helyzet, az I. világháború veszteségei miatt. Sokan az ország belsőbb részeibe vándoroltak, de voltak olyanok is, akik külföldre emigráltak. 1920-ban a zsidó népesség már csak 800 főt számlált. A Trianoni békeszerződés miatt a térség romló gazdasági helyzete, és az erősödő antiszemitizmus egyaránt megnehezítette a magyar zsidók életét. Ezek is okai lehetnek annak, hogy 1941-ben már csak 681 izraelitát írtak össze a településen. Az ezt követő évek a zsidó lakosság sorsában drasztikus fordulatot hoztak: 1944. április 16-án kezdődött meg a zsidó lakosok deportálása a kassai gettóba. Egyes számítások szerint ezer embernél is többet vittek el a városból.

A holokauszt 61 túlélője 1945-ben megpróbálta újraéleszteni a hitéletet, de 1950-re megszűnt a hitközség. Legtöbben nem tudtak megküzdeni az átélt megaláztatásokkal, és elvesztett családtagjaik emlékével, ezért elhagyták szülőhelyüket: nagyvárosokba vagy külföldre mentek. Az egykor virágzó mezőváros zsidó lakosságának emlékét már csak a raktárrá alakított zsinagóga épülete és a zsidó temető őrzi.

Abaújszántón 1783-ban alakult meg a Teitelbaum S. és Beiler M. bor nagykereskedő cég, amely a 20. század elején másfél kilométer hosszú volt így területén egy kis vasút vezetett a hordók szállítására. A „Nagy borpinczét,” amely a „legdrágább hegyaljai borok tárháza” volt, Teilelbaum Ábrahám alapította. A Teitelbaum-Beiler cég főleg Oroszországba, Németországba és Lengyelországba exportált tokaji bort. [3] A cég a Rákóczi-pincében megalapított bormúzeum létrehozásával is hozzájárult a tokaji borok népszerűsítéséhez. A múzeumban az alapítástól kezdve egészen az I. világháborúig minden évjárat borából található palack.

1787-ben nyílt meg az abaújszántói zsidó iskola, két osztállyal: az egyik osztályban 9, a másikban 7 tanuló volt. Az iskolába a zsidó közösség tudós rabbikat szerződtetett. Közülük a leghíresebb Löw Elazar (Schemen Rokeach) rabbi volt, aki 1830-tól töltötte be ezt a tisztséget. Hét éven át – egészen haláláig – szolgálhatta a helyi zsidó közösséget tudásával, tanításaival. A XIX. század negyvenes éveire az iskola már igen jó hírnévnek örvendett, ahova keresztény tanulók is jártak. Sokan a zsidó férfiak közül hazafias érzelmektől vezérelve részt vettek az 1848-as szabadságharcban. Köztük az iskola tanítói is, akik elestek Kassánál. Az iskola csak 1853-ban nyílt újra „Főelemi Tanoda” néven, négy tanítóval és 168 diákkal. 1901-ben azonban megszüntették a felekezeti iskolákat és helyettük állami iskolákat hoztak létre. [4]

Az abaújszántói zsinagóga
(Abaújszántó, Jászai tér 15.) 

A zsinagóga 1896–ban épült a piac közelében, Ott József és Blau Gyula tervei alapján. A belsőt Blau Emil festő dekorálta, keleti stílusban, a frigyszerkrényt két carrarai márványoszlop díszítette. [5] A zsinagóga építéséhez többek között a Zimmerman Lipót bortermelő járult hozzá adományával, aki sokáig a zsidó hitközség elnöki posztját is betöltötte. [6]

A 600 fő befogadására is alkalmas épület a holokauszt után, az 1950-re megszűnt hitközségi életet követően üresen állt, impozáns díszítéseit lefestették, majd raktárként használták, és a mai napig raktárként használják. Az épületet 1961-ben a Magyar Posta vette meg, amely azt már 1959 januárja óta használta.

Az 1948-ban, a zsinagógában elhelyezett, a holokausztban meggyilkoltak neveit őrző emléktáblát a zsidó hitközség megszűnése után Miskolcra szállították, ahol a miskolci zsidó temető halottasházának belső falán helyezték el. Abaújszántón így nem maradt és a mai napig nincsen olyan emlékmű, amely az ott élő nem zsidó közösséget emlékeztetné az elpusztított lakosaira.

FOTÓK:

1. Az abaújszántói zsinagóga épülete, képeslap a századforduló idejéről (1909)
Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

2. Az abaújszántói zsinagóga belseje , képeslap a századforduló idejéről (1909)
Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

3. Az abaújszántói zsinagóga épülete ma (2022)
Forrás: Juhász István, ZRVA

Az első zsidó temetőre, amely a város nyugati részén, a Szerencs patak mellett húzódott, a város lakói a II. világháború után lakóházakat építettek. [7] A jelenleg látogatható temető 1793-ban létesült, a zsidó temetkezési egylet, (chevra kaddisa) megalapításának évében. [8] Itt található Löw Elazar és Lipschütz Arje Lőb rabbi sírja is. A temetőt 2019 márciusában a magyar állam felújította.

FOTÓK:

Az abaújszántó zsidó temető, 2022
Forrás: Juhász István, ZRVA

Abaújszántói Helytörténeti gyűjtemény és Bormúzeum
(Abaújszántó Béke u. 42.)

Az épület az 1800– as évek végéig vámház volt. Akkoriban pincéje átmenetileg templomként is szolgált. – 1975–től ad helyet a helytörténeti gyűjteménynek.

FORRÁSOK:

TOVÁBBI FORRÁSOK: